Ha valaki Budapest belvárosi szállodáiban vett ki magának szobát a nyáron, kizárt hogy ne hallotta volna azt az autót, amely esténként lehúzott ablakokkal, AC/DC-t bömböltet az Andrássy úton. Aki 10-20 percenként arra köröző autó miatt kinézett az ablakán az láthatta, hogy a kocsi tetején egy hatalmas mikrofon utazik. A járművet sikerült beazonosítanom a világhálón is. A Suzuki legújabb kampányát hallhattam, láthattam a szállodám ablakából. A karaoke mobillal találkoztam. Ennek honlapja szerint: “Nem kell taxi, busz, bringa vagy a gyaloglás… Énekelj és mi elviszünk a buliba, ahová indultál! A Suzuki Karaoke Mobillal a szórakozásért ajándék fuvar jár. Sőt a produkciókat az autóba szerelt GoPro kamerákkal meg is örökítjük nektek, a legjobbakat pedig bemutatjuk.” – ez reklámszöveg olvasható, az egyébként igényes honlapon. Szerintem a karaoke műfaj a magyaroktól meglehetősen idegen, de minden bizonnyal a japán tulajdonosoknak tetszik a kampány, hiszen ott van ennek a műfajnak komoly kultúrája. Mindezek ellenére biztosan sokan vannak, akik igénybe veszik az ingyenes taxit, még akkor is, ha ezért énekelniük kell egy kicsit az autóban.
Azt persze nem értem, hogy minek kell este tíz körül lehúzott ablakokkal bömböltetni a zenét, ha azoknak szeretnék bemutatni az autót, akik benne ülnek. Ráadásul ez egyébként sem stílusos, még nappal sem. A piros lámpánál sokszor látom, hogy valaki azzal próbál vagány lenni, hogy nyitott ablaknál hallgatja kedvenc zenekarát. Ez számomra mindig nevetséges, gagyi, kivagyi. Ha a zene felé fordítjuk fejünket, ilyen helyzetekben már első ránézésre láthatjuk, a sofőr feltünési viszketegségben szenvedő senki, akinek egyetlen esélye, hogy felhívja szürke személyiségére a figyelmet az, ha lehúzza az ablakot.
Szóval, ha valaki ismeri Suzuki reklámfőnökét, az küldje majd el neki ezt a cikket és mondja meg neki:húzzák fel azt az ablakot! Úgy kevésbé lesz bunkó az egyébként vicces kampány!
Sokkal szégyenlősebb a Ford megoldása, amivel, Balatonalmádiban találkoztam. Itt is lehúzták az ablakot, de AC/DC helyett, hangoskönyvek szóltak az autóból. Furcsa volt Latinovicsot fürdőnadrágban hallgatni, de valahogy mégis megálltam az autó előtt. Fagyival a kezemben perceket töltöttem a Mondeo előtt. (Almádiban van, a Balaton egyik legfinomabb fagyija, ha valaki nem tudná.) Megnéztem az interneten, mit írnak erről a kampányról. Meglehetősen sok cikket találtam egy Sütibank elnevezésű akcióról, amelynek az a mániája, hogy különböző autókat matricáznak fel és azzal hívják fel bizonyos társadalmi problémákra a figyelmet. A legjobban az a kampányuk ragadott meg, amelyben azt írják, hogy a hangoskönyvek segítenek abban, hogy nyaralás közben megőrizzük a családi békét az autóban is. És ebben milyen igazuk van! Egy jó mese csodákat művelhet. Ez kilométereken át lekötheti a gyerekeket.
Persze a közös éneklés is összehozhatja a családot, akár egy autós karaoke parti is nyugalmat hozhatna a nyaralni induló szülök és gyerekeik között. Még az is lehet, hogy Halász Jutka helyett, az AC/DC hozza meg az autóban azt a nyugalmat, amely egyébként a biztonságos vezetéshez elengedhetetlen. Csak könyörgöm, ezt ne lehúzott ablakokkal tegyék! Legalább a gyerekeinket tanítsuk meg a jó modorra. Tanítsuk meg arra, hogy nem kell mindenáron magunkra vonni a figyelmet. Nem kell saját szórakozásunkkal bunkó módon zavarni másokat! Tanítsuk gyerekeinket már az autóban is arra, amit — L. Ron Hubbard, az amerikai író így fogalmazott meg: „Egy kultúrában a jó modor a társadalmi érintkezés súrlódásainak kenőolaja.”
